Kiss Tamás
 

Ha kondul a harang,

Mindenkié a hang."
(A hang)

A Nagykunság és a Hajdúság költője

1912. szeptember 5-én született egy tősgyökeres kisújszállási gazdacsaládban, öt gyermek közül egyedül érve felnőttkort. Szigorú erkölcsi normákat, emberséget, munkaszeretetet, a föld, a szülőhely és a haza szeretetét kapta örökségül, édesanyjától a versek és a zsoltáréneklés örömét és az ambíciót is, hogy ne a földdel birkózó gazdálkodó, hanem hivatalt viselt elődök nyomdokaiba lépő tanult emberré váljék.

Útja az elemi iskola után a gimnáziumba vezet, majd az 1932-ben megszerzett érettségi bizonyítvánnyal a Debreceni Református Teológiára. Évtizednyi lelkészi gyakorlat és a II. világháború vihara után történelem és magyar szakos tanári oklevelet szerez és második feleségével, családjával végleg Debrecenben talál otthonra. Nyugdíjba vonulásáig folytatja igazi hivatástudattal eredményes oktató-nevelő munkáját, tanítványok és - gyakorló gimnáziumi vezető tanárként - fiatal nevelők generációit indítja útra gazdag útravalóval.

Ifjúkorától szívesen mond és ír verseket. 1934-ben a Nyugat, a korszak vezető folyóirata avatja ismert költővé egy verse, Az alvó testvér közlésével. Teljes joggal soroljuk tehát a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékéhez. Barátságot is ápol jó néhány költőtárssal, pl. Jékely Zoltánnal, Weöres Sándorral, Takács Gyulával és Illyés Gyulával, Németh Lászlóval is.

Az 1940-es, 50-es évek őt is hallgatásra ítélik. Az 1934-ben, 1938-ban megjelent versesköteteit csak 1956-ban követi a harmadik. Halk szavú, nem harcos, de mély humanizmusát, szigorú erkölcsiségét megalkuvás nélkül őrző költő, aki sem művészeti, sem politikai divatokat nem követ. Debrecen irodalmi életének példaadó szereplője, tekintélyes szervezője. Tanulmányokat, esszéket (pl. Nagy Imréről, Arany és Móricz kisújszállási kapcsolódásáról, Korda Béla festőművészről) publikál, esszéköteteket, regényeket, műelemzéseket is kiad.

Az 1970-es évektől megszaporodnak a verseskötetek is, munkássága a Kunság és a Hajdúság mellett országosan is egyre ismertebb. Debrecen Csokonai-díjjal, Pro Urbe-díjjal, 80. születésnapján díszpolgári címmel ismerte el, a 85-en pedig összegyűjtött verseit adta ki Árnyékos út címen.

Szülővárosához is mindvégig hű maradt, ezt legmeggyőzőbben gyönyörű költemények sora bizonyítja (pl. Kunsági elégia, Réti fűz, Péterszállás, Egy tujafához, stb.), de sok egyéb is. Két leánya, Ilona és Katalin gimnáziumunkban érettségizett, fia, Kobzos Kiss Tamás és Anna lánya gyermekként, majd családjával is többször járt Kisújszálláson. 1975-ben itt volt az Öregdiákok Baráti Köre újraalapítói között, s míg ereje engedte, a további találkozókon is.

1979-ben ő írta meg az Így élt... sorozat Móricz-kötetét, s azt - dedikálva - minden akkor ballagó diák ajándékba kapta. A nagy írót köszöntő Te megtehetnéd című versét pedig - a Városháza dísztermében - maga Kiss Tamás mondta el. 70. születésnapján. Kisújszállás Pro Urbe-díjasa, a 85-en Gaál Kálmán-díjasa lett. Ekkor a református templomban itthoni tisztelői nagy számban és nagy szeretettel köszönthették őt.

91 évesen még részt vett Nagy Imre felújított síremlékének újraavatásán. 2003 decemberében ment el a mindenek élőknek útján. Debrecen díszsírhellyel tisztelte meg, 2006 szeptemberében az Ady Endre utcai szülőház falán emléktáblát helyezett el a Városvédő és -Szépítő Egyesület és az Öregdiákok Baráti Köre.

Kiss Tamás gazdag örökséget hagyott az utókorra európai magyarként, az alföldi tájhazához hűséges költőként.