Ladányi Mihály
 

Élni akartam és csupán

hasznára lenni a világnak."
(Ha rólam lesz szó)

Dévaványán születt, falusi iparos-paraszti családból származott. Apja cipész, nagyapja pásztorember volt.

Alsóbb iskoláit Dévaványán, a gimnáziumot Kisújszálláson és Nagykőrösön végezte. Székesfehérváron érettségizett. 1953-57 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója volt.

Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Sinka István példáján épülve. Elsőként Fodor András közölte gimnazista kori verseit az Új Hangban.

1957-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet, 1958-tól a Szolnok Megyei Néplap munkatársa. 1959-től Kazincbarcikán művelődési ház igazgató. 1960-62 között Rudolftelepen tanít. 1964-től írásaiból élt. Elismert, kötetek sorát megjelentető alkotó, de egyre inkább csalódott, kiábrándult, lázongó, majd reménytelenségbe süllyedő költő szólal meg verseiben. Utolsó (11.) verseskötete 1985-ben jelent meg.

Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez - független életmódjával - mindinkább maga is tartozott.

Az 1970-es évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mezőgazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költőket fordított magyarra.

1986. szeptember 23-án Csemőn halt meg.