Móricz Zsigmond
 

„Én csak egyet szeretnék,

azt, hogy az emberek tanuljanak."

Tiszacsécsén született. Apja földműves, építési vállalkozó volt, anyja, Pallagi Erzsébet református lelkész családból származott. Apja vállalkozásait üldözte a balszerencse; az elszegényedett család Prügyre költözött, ahol az apa napszámosként tartotta el hétgyermekes családját.

Móricz Zsigmond elemi iskoláit Istvándiban és Prügyön járta. A gimnáziumot Debrecenben, Sárospatakon végezte, majd 1896 végén kisújszállási diák lett. Nagybátyja, Pallagi Gyula (a gimnázium akkori igazgatója) hozta magával az ifjút, hogy a családon segítsen. Itt végezte el a gimnázium VI., VII. és VIII. osztályát s tett sikeres érettségi vizsgát 1899-ben. A kisújszállási évek számtalan regényének, novellájának (Bál, Forr a bor, Kerek Ferkó, Térzene, Esőleső társaság, stb.) szolgáltak alapul. Nevét ma városunkban a gimnázium (1952-től), szobor (1957-től) és utca őrzi. Az érettségi után református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, ahol a helyi Hírlap segédszerkesztőjeként dolgozott. 1900-ban Budapesten jogot és bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett.

Első publikációi a Debreceni Ellenőrben és a Kisújszállás és Vidéke című lapban jelentek meg. 1902-ben a kisújszállási gimnáziumban néhány hétig óraadó tanárként, ezután a kultuszminisztériumban és a Központi Statisztikai Hivatalban tisztviselőként dolgozott. 1903-1909 között az Újság című napilap munkatársa, közben 1907-ben az Országos Monográfia Vállalat segédszerkesztője volt. Több alkalommal részt vett népköltési gyűjtőúton Szatmár megyében. Közben sorra jelentek meg művei, például a Hét krajcár című novellája a Nyugatban. A Sári bíró című színművét 1910-ben mutatta be a Nemzeti Színház. A Vörösmarty Akadémia alelnöke és a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, a Tanácsköztársaság idején aktívan tevékenykedett, ezért utána zaklatták, mellőzték. 1929-33 között Babits Mihállyal közösen szerkesztették a Nyugatot. 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesülete elnökévé választották. 1932-ben Rothermer Díjat kapott. 1937-ben Leányfalura költözött, ahol haláláig élt. 1939-től a Kelet Népét szerkesztette.

Első felesége Holics Eugénia (Janka). Két kisfiuk halála után három lánygyermekük született: Virág, Györgyi és Lili. Második házasságát 1926-ban kötötte Simonyi Mária színésznővel, de útjaik 1937-ben különváltak. 1936-ban ismerkedett meg az író Littkei Erzsébettel Csibével, akivel haláláig együtt élt. Fogadott fia Móricz Imre, Csibe gyermeke.

Kisújszállási kapcsolatait nagybátyja korai halála (1903) után is ápolta, még élete utolsó nyarán is ellátogatott városunkba.

1942. szeptember 5-én halt meg Budapesten, a Fiumei úti temetőben lévő sírján barátja, Medgyessy Ferenc által készített szobra áll.