A város története
 

Kisújszállás a nagykun "szállások" egyike, õsi kun település. Állandó települések a középkor óta vannak itt, hat Árpád-kori település helyét tárták fel az utóbbi harminc évben. Az 1243-46 között betelepült kunok - a mai lakosok õsei - ezekre a helyekre építették szállásaikat. Kisújszállás területe 4-5000 éve lakott hely. Több szállásból álló birtoktest részeként elõször 1395-ben Kisszállás néven, majd 1470-ben már a mai elnevezésével találkozhatunk egy királyi oklevélben. 1557-ben körülbelül 120-an laktak e tájon. A török hadjáratok idején többször elnéptelenedett. A bujdosó lakosságot Rákóczi fejedelem rakamazi birtokára menekítették. Az újratelepülésre vonatkozó szabadalomlevelet 1717. augusztus 17-én küldték el jóváhagyásra Orczy fõkapitány Nyssába a Német Lovagrend nagymesterének, amelyben a betelepülõ parasztoknak kétévi adómentességet biztosítottak. 1720-ban 300 lélek élt itt.

A Nagykunság gazdasági fellendülését, a függetlenség visszaszerzését az 1745-ös redemptió (megváltás) hozta meg. 1806-ban I. Ferenc királytól a település mezõvárosi rangot kapott, vásártartási joggal. Fejlõdésnek indult a kereskedelem. Sorra alakultak a kézmûvescéhek. Gaál Sándor kisbundái európai hírnevet szereztek. E mesterség folytatója, ma élõ utóda a Takács dinasztia. Európai értékeink közé sorolható a sajátos mintákkal, kézi hímzéssel készült szûr, amelyeket a pásztoremberek viseltek.
Az 1848-as forradalom és szabadságharcban jelentõs szerepet vállalt a település. Illéssy János nagykunkapitány Kossuth kormánybiztosa, a Debrecenben ülésezõ országgyûlés tagja volt.
1857-ben épült meg a Szolnok-Karcag között a vasút, amely az országos közlekedésbe kapcsolta be a fejlõdõ várost.
Igazgatását 1872-ig választott kapitány irányította, ez idõponttól, viszont rendezett tanácsú lett, lakosainak száma: 10.000 fõ.

A millennium idején alakult ki a város mai arculata, a népi építészet jellemzõ nádtetõs paraszti és gazdaházai, tanyái mellett a barokk, klasszicizált épületegyüttesekkel.

Budapest-Debrecen között közlekedõ vasúton utazó elõtt egy alföldi település képe jelenik meg a tájba épülõ kültéri, kerti gazdálkodással. Szerkezete egyedülálló e térségben, excentrikus központú, hangulatos képet mutató mellékutcákkal, zugokkal.
Mezõváros, iparral, kereskedelemmel, megfelelõ szintû szolgáltatásokkal. Üzletek, vendéglátóhelyek, panziók várják az átutazókat. A település strandja az Erzsébet liget több hektáros tölgyesének kellemes mikroklímája mellett, 48-49 fokos termálkút (alkálihidrogén-karbonátos-jódos) hévize gyógyító hatású, kempingezési lehetõséggel.
A fürdés mellett megtekinthetõ Papi Lajos volt szobrászmûvész Alkotóháza, a több mint 2000 darabból álló a paraszti gazdálkodás, a paraszti élet eszközeit bemutató gyûjteményes kiállítás a Néprajzi Kiállítóteremben. A közel 200 éves Tájházban a népmûvészeti örökségünk, európai értékeink tanulmányhatók.

Kellemes felüdülést jelent a Horváth-tanya, ahol az õsi lovaskultúra hagyománya ismerhetõ meg. A képzettebb lovasok teljesíthetik a "Betyárok-nyomában" túrát, okleveles tanúsítvánnyal tiszteletbeli betyárokká avatják a vállalkozó szellemûeket. Szeptemberben a többnapos Kun-viadal jelent kiemelt jelentõségû turisztikai látványosságot.
A település jó kirándulási lehetõséget kínál a hortobágyi pusztára vagy Eger felé. Délre a Berettyó folyó háborítatlan madárvilága, a túzokrezervátum hívogatja a látogatót.