Ismét a világ legjobbjai közt tiszteletbeli polgárunk, Francia Zsuzsanna
2009. szeptember 8.

Bár a legjobb magyar eredmény hivatalosan Varga Tamás ötödik helye volt a poznani evezős-világbajnokságon, két vb-arany jelenleg mégis egy budai lakásban van. Tulajdonosuk, Francia Zsuzsanna mindössze hároméves volt, amikor szüleivel Szegedről az Egyesült Államokba költözött, így a világ egyik legjobb evezőse Amerikának szállítja a sikereket. A versenyek után azonban mindig hazajön a nagymamájához. Zsuzsával az origo.hu készített interjút.

A kormányos nélküli kettesek versenye kívülről elképesztően izgalmas volt a vb-n. Belülről is?
- Hatalmas hajrá után mindössze három tizeddel nyertünk. Én is csak akkor lettem egészen biztos a győzelmünkben, amikor a végeredményt kiírták a táblára. Szerencsére nem maradtunk sokáig bizonytalanságban. Az eredményhirdetés után aztán durrant is a pezsgő, mert ezt a történelmi sikert meg kellett ünnepelnünk. Ebben a számban ugyanis még sohasem született amerikai vb-arany.

- Hogy állt össze a Zsuzsanna Francia, Erin Cafaro kettes? Az olimpián és az előző három vb-n csak nyolcasban indultál.
- Érdekes volt a helyzet, mert a luzerni Világkupán egyik amerikai egység sem tudott bekerülni az első háromba, ezért augusztus elején otthon még sor került egy vb-válogatóra. Ezt mi nyertük meg, így mi indulhattunk a világbajnokságon.

- Augusztus előtt nem is eveztetek együtt párost?
- De igen, csak éppen az edzőnk, Tom Terhaar gyakran cserélgeti a versenyzőket a hajókban, hogy eltalálja a legmegfelelőbb felállásokat. És senkinek sincs bérelt helye.

- Ez szül feszültségeket?
- Nem mondhatnám. Napközben ellenfelekként keményen megküzdünk egymással, de estére egy csapat leszünk.

- A kettesben mire számítottál?
- Mivel a válogatón egész jó időt mentünk, majd Poznanban az előfutamunkat és az elődöntőt is megnyertük, reménykedtünk, hogy összejöhet valami szép eredmény. Ugyan testmagasságban elég jelentős a különbség köztünk, de egyenesen megy alattunk a hajó, és ami ugyancsak nem elhanyagolható, gyorsan is.

- A nyolcassal pedig tulajdonképpen hoztátok a papírformát, hiszen ti vagytok az olimpiai bajnokok.
- És mi voltunk a címvédők is, sőt, 2006-ban is mi nyertük a vb-t. Azután, hogy 2005-ben csak negyedikek lettünk, hiába vezettünk a táv nagy részében. Akkor megtanultuk egy életre, hogy evezésben a táv nem ezerötszáz és nem is ezernyolcszáz méter, hanem kétezer. Megfogadtuk, hogy többet nem járunk így. Poznanban tényleg könnyen nyertük, így két arannyal ünnepelhettem apuval, anyuval és keresztanyuval, akik ott drukkoltak nekem a helyszínen.

- Hogyhogy utána Magyarországra jöttél?
- Anyuéknak vissza kellett menniük Amerikába, de nekem most van két hét szünetem, így adta magát, hogy hazalátogassak. Ezt egyébként minden világbajnokság után megteszem, még 2005-ben, Japánból is Magyarországra jöttem. Tavaly pedig itthon karácsonyoztam keresztanyuval és a nagymamámmal. Hiába kerültem ki már háromévesen az Egyesült Államokba, gyerekként is mindig a nagyinál töltöttem a nyarat, Kisújszálláson. Most augusztus 20-án Kisújszállás tiszteletbeli polgára lettem, nagyon szép oklevelem van róla.

- Annak idején hogyan kerülték ki az Egyesült Államokba?
- Anyukám a szegedi Biológiai Kutatóintézetben dolgozott, és 1985-ben kapott egy állásajánlatot Philadelphiából. Útra kelt az egész család, és végül ott is ragadtunk.

- És miként csöppentél bele az evezésbe?
- Több sportágat is kipróbáltam, mivel száznyolcvannyolc centi vagyok, a kosárlabdát is, de nem vált be. Kiderült, hogy nincs gömbérzékem. Az evezés akkor jött, amikor felvettek a Pennsylvania Egyetemre, és szinte egyből beleszerettem, mert rájöttem, hogy imádok a vízen lenni. A válogatottba pedig az athéni olimpia után kerültem be.

- Két vb-arany után aztán Pekingben már olimpiai bajnok lettél a nyolcassal.
- Esélyesként indultunk, de tisztában voltunk azzal, hogy nem szabad elbízni magunkat, mert egy olimpián bármi megtörténhet. Ráadásául tudtuk, hogy előttünk legutóbb az 1984-es Los Angeles-i olimpián sikerült győznie az amerikai nyolcasnak. Az akkori versenynek otthont adó tó vizéből megtöltöttünk egy kis üveget, és Pekingben az edzőnk meglocsolta vele a hajónkat. Lehet, ez is szerencsét hozott.

- Mennyire változtatta meg az életedet az, hogy olimpiai bajnok lettél?
- Attól nem kell félnem, hogy az utcán lerohannak az autogramvadászok, de az önbecsülésemnek jót tett. Mert az mégiscsak nagy dolog, hogy olimpiai bajnok vagyok. Hatalmas élmény volt az is, hogy már Pekingben rengeteg híres emberrel megismerkedtem, tudtam beszélgetni David Beckhammel, összehaverkodtam Kobe Bryanttal, Michael Phelpsszel is találkoztam, bár ő nem olyan közvetlen, mint a kosarasok. Hazatérve meghívtak bennünket Oprah Winfrey show-jába, a Fehér Házba, vagyis kicsit megpezsdült körülöttem az élet. És el ne feledjem megemlíteni, Pekingben nagyon jó volt magyar szurkolókkal magyarul beszélni.

- Akár minden megismétlődhet Londonban is. A  2012-es olimpián ott leszel a nyolcasban és a kettesben is?
- Nem tagadom, szeretnék mindkét számban indulni, de mint említettem, senkinek sincs bérelt helye. Vagyis még nagyon sok munka vár rám.

- Az egyessel nem kacérkodsz?
- Azzal egyáltalán nem, engem a csapathajók vonzanak, amikor egymásért is küzdünk.

- Kicsit mi is a magunkénak érezhetjük a sikereidet?
- Mindenképpen, soha nem felejtem el, hogy hol születtem. Bár amerikai színekben versenyzem, a magyarságom is nagyon fontos a számomra.

Forrás: www.origo.hu

Galéria megtekintése

« vissza