Méltóan emlékezünk
2009. október 20.

        Megvalósult a Nagykunsági Szellemi Műhely, a Nagykun Hagyományőrző Társulás, a kisújszállási Városvédő és -Szépítő Egyesület, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Kisújszállás Nyugdíjas Klub, a Jász Önkormányzatok Szövetsége, valamint több nagykun és kiskun település azon kezdeményezése, mely egy kegyeleti emlékhely létrehozása volt a jászkun huszárok emlékére.

            Az említett szervezetek, városok önkormányzatai nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítséget is nyújtottak az emlékhely megvalósításához. A támogatók névsorát bővíti még a Képzőművészeti Lektorátus adománya, valamint a Nagykunsági Szellemi Műhely által megkeresett, a Jászkun Huszárezredben szolgált huszárok leszármazottai, ma élő hozzátartozói is.

           2009. október 17-én a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a bandériumok és újkori kapitányok tiszteletadásával, díszőrség kíséretében és egy patinás ünnepség keretében felavatásra került a jászkun huszárok emlékhelye.
A történelmi zászlók behozatala, a díszőrség felállása, valamint a Himnusz felcsendülése után a túrkevei Egres Kis Lajos néptánccsoport kun verbunk táncot mutatott be a Pipás zenekar kíséretével, majd Balogh Márton előadóművész katonadalait adta elő. Ezt követte dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter kegyeleti emlékezése:

           „Egy ilyen zord időben szívet, lelket melengető eseményre jöttünk össze. Emlékművet avatunk arról a huszárezredről, amely a Jászságban, Kunságban, vagy mindnyájunk, itt tartózkodók szülőföldjén alakult meg, és évszázadokon át őrizte ezt az emléket. Méltó helyen emlékezünk, itt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán, hazánk legnagyobb katonai emlékhelyén.  Mély nyomot hagyott az egykori kiváltságos területek, a Jászkunság lakóiban, az ott élő családokban egészen a mai napig. Az egyik legfontosabb a szabadság iránti vágy jászkunos kifejezése, egy latin szó, a redemptio. Önmegváltást jelent, ami visszaadta a területeknek a régi szabadságát, kiváltságait és fokozatosan megnyitotta az utat a gazdaság fejlődéséig, a közigazgatás átalakulásáig, Jász-Nagykun-Szolnok megye kialakulásáig. Ez az emlékhely kulturális, érzelmi értelemben fontos szerepet játszik az itt lakók életében."

            A honvédelmi miniszter beszéde után Ari Katalin előadásában hallhattunk Szemere Bertalan A huszár című verséből egy részletet. A kegyeleti emlékhely felavatására dr. Szekeres Imre honvédelmi minisztert, Holló József nyugállományú altábornagyot és Kovács József hozzátartozót kérték fel, aki ekképp emlékezett a huszárokról:

            „Meghatódottan és büszkén állok a jászkunok kegyeleti emlékhelye előtt. Meghatódottan, mert anyai nagyapám, Gellértfi János 13-as jászkun huszár hősi halott, jeltelen sírban nyugszik.  Meghatódottan azért is, mert a ma élő hozzátartozók nevében szólhatok önök előtt és avathatom fel a kegyeleti emlékhelyet. Emlékezzünk a régmúlt huszárjainkra, hőseinkre, akik szerte Európában jeltelen sírokban porladnak és alusszák örök álmukat."

            Az emlékmű, Győrfi Sándor Mednyánszky- és Munkácsy-díjas karcagi szobrász fekete gránitból készült alkotása, amelyen egy bronz relief található, valamint mindazok nevei, akik  támogatták az emlékhely létrejöttét.

            A jeles eseményen koszorút helyezett el Kecze István Kisújszállás város polgármestere, a Nagykun Hagyományőrző Társulás elnöke, illetve a Nagykunsági Szellemi Műhely képviseletében dr. Ducza Lajos alpolgármester, dr. Tóth Albert és Tóth Lajosné. Az ünnepségen részt vettek még a Városi Nyugdíjas Klub tagjai, az Arany János illetve a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai a Városvédő és -Szépítő Egyesület szervezésében, és több hozzátartozó, érdeklődő is. Örömmel láttuk azokat az elszármazott kisújszállásiakat, akik megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget, majd ezt követően egy-egy beszélgetés erejéig visszaemlékeztek az itt eltöltött évekre. 

            Az említett szervezetek, városok önkormányzatai nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítséget is nyújtottak az emlékhely megvalósításához. A támogatók névsorát bővíti még a Képzőművészeti Lektorátus adománya, valamint a Nagykunsági Szellemi Műhely által megkeresett, a Jászkun Huszárezredben szolgált huszárok leszármazottai, ma élő hozzátartozói is.

           2009. október 17-én a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a bandériumok és újkori kapitányok tiszteletadásával, díszőrség kíséretében és egy patinás ünnepség keretében felavatásra került a jászkun huszárok emlékhelye.
A történelmi zászlók behozatala, a díszőrség felállása, valamint a Himnusz felcsendülése után a túrkevei Egres Kis Lajos néptánccsoport kun verbunk táncot mutatott be a Pipás zenekar kíséretével, majd Balogh Márton előadóművész katonadalait adta elő. Ezt követte dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter kegyeleti emlékezése:

           „Egy ilyen zord időben szívet, lelket melengető eseményre jöttünk össze. Emlékművet avatunk arról a huszárezredről, amely a Jászságban, Kunságban, vagy mindnyájunk, itt tartózkodók szülőföldjén alakult meg, és évszázadokon át őrizte ezt az emléket. Méltó helyen emlékezünk, itt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán, hazánk legnagyobb katonai emlékhelyén.  Mély nyomot hagyott az egykori kiváltságos területek, a Jászkunság lakóiban, az ott élő családokban egészen a mai napig. Az egyik legfontosabb a szabadság iránti vágy jászkunos kifejezése, egy latin szó, a redemptio. Önmegváltást jelent, ami visszaadta a területeknek a régi szabadságát, kiváltságait és fokozatosan megnyitotta az utat a gazdaság fejlődéséig, a közigazgatás átalakulásáig, Jász-Nagykun-Szolnok megye kialakulásáig. Ez az emlékhely kulturális, érzelmi értelemben fontos szerepet játszik az itt lakók életében."

            A honvédelmi miniszter beszéde után Ari Katalin előadásában hallhattunk Szemere Bertalan A huszár című verséből egy részletet. A kegyeleti emlékhely felavatására dr. Szekeres Imre honvédelmi minisztert, Holló József nyugállományú altábornagyot és Kovács József hozzátartozót kérték fel, aki ekképp emlékezett a huszárokról:

            „Meghatódottan és büszkén állok a jászkunok kegyeleti emlékhelye előtt. Meghatódottan, mert anyai nagyapám, Gellértfi János 13-as jászkun huszár hősi halott, jeltelen sírban nyugszik.  Meghatódottan azért is, mert a ma élő hozzátartozók nevében szólhatok önök előtt és avathatom fel a kegyeleti emlékhelyet. Emlékezzünk a régmúlt huszárjainkra, hőseinkre, akik szerte Európában jeltelen sírokban porladnak és alusszák örök álmukat."

            Az emlékmű, Győrfi Sándor Mednyánszky- és Munkácsy-díjas karcagi szobrász fekete gránitból készült alkotása, amelyen egy bronz relief található, valamint mindazok nevei, akik  támogatták az emlékhely létrejöttét.

            A jeles eseményen koszorút helyezett el Kecze István Kisújszállás város polgármestere, a Nagykun Hagyományőrző Társulás elnöke, illetve a Nagykunsági Szellemi Műhely képviseletében dr. Ducza Lajos alpolgármester, dr. Tóth Albert és Tóth Lajosné. Az ünnepségen részt vettek még a Városi Nyugdíjas Klub tagjai, az Arany János illetve a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai a Városvédő és -Szépítő Egyesület szervezésében, és több hozzátartozó, érdeklődő is. Örömmel láttuk azokat az elszármazott kisújszállásiakat, akik megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget, majd ezt követően egy-egy beszélgetés erejéig visszaemlékeztek az itt eltöltött évekre. 

[-gal2045-]

« vissza