.

A Petőfi u. 5. szám alatt található épületet 1781-ben Rabl Károly, gyöngyösi építőmester építette. A ma is látható épület a messzire híres Morgó csárda nevet viselte. 1971-tõl Néprajzi Kiállítóteremként funkcionál az épület, bemutatva Kisújszállás tárgyi emlékeit.
A 2010-ben felújított Néprajzi Kiállítóteremben állandó és időszaki kiállítással várják kedves vendégeket, amelyből megismerhetik Kisújszállás népéletét.

1781-ben a Kisújszállás város vezetősége felkérte Rabl Károlyt, gyöngyösi építőmestert, hogy építse meg a Morgó csárdát, melyre az 1781-82-es esztendőben sor is került, s csárdaként működött több, mint 100 éven át. Igen forgalmas hely lehetett, hiszen nem csupán egy egyszerű csárda volt, ez volt az akkori település főváros felé vezető útjának utolsó épülete. Ez után már legelők, s földek következtek, így mikor a kinn dolgozó emberek dolguk végeztével hazafelé jöttek, pont útjukba esett eme hasznos építmény.

Az 1880-as évek végén, kisebb átalakításokat vonva maga után, elsőként ipari, majd az 1910-es években elemi iskola vált belőle. Egészen 1971-ig az oktatás ügyét szolgálta. Ekkor következett be, hogy az akkorra már igen nagyszámú néprajzi gyűjteményt ide helyezték át. Ez volt az az év, mikor újra rendbe hozatta a város az épületet, s 1971. október 28-án sor kerülhetett az ünnepélyes megnyitóra.

A gyűjtemény, mellyel a Morgót berendezték, akkorra már hosszú évek óta létezett, s egyre csak gyarapodott. 1877-ben egy debreceni értesítvény már 255 darabos, majd az 1899-1900-as Gimnáziumi Évkönyvben 1712 darabos pénzgyűjteményről számolnak be az akkor aktuális „múzeumi őrök”, de ekkor már említésre méltó volt a „tárgygyűjtemény” is. Az ezt követő években pedig a gyűjtemény egyre csak gyarapodott, 1932-re már az érem- és pénzgyűjtemény elérte a 3764 darabot, a régiséggyűjtemény pedig az 1186 darabot. Karácsony Béla, gimnáziumi tanár volt az első, aki eme remek gyűjteményt igazán a szívén viselte, s már 1907 decemberében megjelent cikkében arra szólít fel: „Szervezzünk néprajzi múzeumot”. A Gimnázium első emeletének egyik ajtaja fölött hosszú éveken át fenn is állt eme szó: MUZEUM. De a II. világháború alatt a gimnáziumból tábori kórház lett. A gyűjtemény átkerült a tanári könyvtárba, melyet viszont 1944 októberében egy tűzharc alkalmával találat ért, így az egész gyűjtemény (sok más értékes tárggyal, könyvvel együtt) odaveszett.

Ezután majd 15 éves „csend” honolt a gyűjtés területén, de 1958-ban Zsoldos István, gimnáziumi tanár vette fel a stafétabotot, indult „gyűjtőútra”, s vitte magával lelkes, önkéntes gyűjtőkörét. Ekkor gyűjtötték be a ma is látható anyag egy nem csekély részét (kerámiák, mángorlók, kovácsolt munkaeszközök, konyhai eszközök stb.), körülbelül 1000 darabot 5 év alatt. A Damjanich Múzeum felfigyelt a gyűjteményre, s először a gimnázium folyosóján rendeztek be (Pócs Éva és Csalogh Zsolt) egy kisebb kiállítást. Majd 1967-ben, a város alapításának 250. évfordulójára, a tanácsháza hátsó részének egy termében „állandó kiállítást” rendezhettek be Dr. Szabó István és Dr. Szabó László muzeológusok, a szolnoki Damjanich Múzeum költségére. A megnyitó jól sikerült, a kiállítás szép, esztétikus volt, de az ígéretek ellenére egy hónap múlva mégis lebontásra került sor, a kiállítás vezetőjének tudta nélkül. A megyei Múzeumigazgatóság természetesen kártérítést követelt, így történt végül, hogy a város vezetősége az egykori Morgó csárdát, későbbi iskolát tétette rendbe és adta a gyűjteménynek. Az ünnepélyes megnyitóra 1971. október 28-án került sor.

Így lehet az, hogy egyszerre két évfordulója is van eme meghatározó épületnek: 2014-ben például 233 éves és 43 éves a Néprajzi Kiállítóterem.

Az állandó kiállítás az 1980-as évektől 2009-ig a XIX. századi Kisújszállás paraszti használati eszközeit, tárgyait mutatta be. A terem közepén két összefordított üvegvitrinben régi cserép, mázas, virágos, díszített, esetenként írással is ellátott edények, fazekas munkák voltak megtekinthetők. A falak mentén négy vitrin volt, az elsőben a helyi népi építészet néhány ide vonatkozó képét, rajzát láthattuk, régi pénzek és érmék, 3 Károli biblia és a helyi viselet néhány darabjával együttesen. Két másikban az állattartás eszközei, kellékei voltak láthatóak. A negyedikben pedig az asszonyi munkákhoz szükséges, a háztartásban használt eszközöket vehetjük szemügyre. Két posztamens is volt elhelyezve ebben a teremben, az egyiken a földművelés illetve még néhány háztartásbeli eszköz, a másikon egy stilizált pásztor és annak kontyos kunyhója.

A másik terem a megnyitás után körülbelül 10 éven át vándor-, illetve időszaki kiállításoknak adott helyet. Ilyen volt például Dorogi Márton szűrhímző, Eifert János fotóművész anyagának kiállítása, de itt kapott helyet Papi Lajos szobrászművész, Szenti Ernő rajztanár és tanítványaik műveinek bemutatása is. 1982-re azonban már ez a terem is állandósult, 2009-ig egy kunsági lakásbelsőt mutatott be a kiállítás ezen része. Ezekben az években készült el a ma is álló kerítés is, melyet Nagy István agrármérnök készített, s melynek bejárati kapuja a városban hagyományos, faragott geometrikusan vésett mintájú kapufélfából és a feléje boruló stilizált kígyóval díszített koporsós födélből áll. A szakemberek mellett e munkákban sok helyi is részt vett.

1986. nyarán társadalmi munkában az udvaron felállított kocsiszín adott helyet 2009-ig az akkorra meglévő, s azóta gyarapodó közlekedési és szállítóeszközöknek.

2005-ben az Öregdiákok Baráti Köre és a Városvédő és -Szépítő Egyesület Zsoldos István tanár, helytörténeti kutató, a néprajzi gyűjtemény létrehozója, egyesületeik alapító tagja, a város díszpolgára tiszteletére a Néprajzi Kiállítóterem falán elhelyezték és felavatták azt az emléktáblát, melyet Pintér Attila szobrászművész és Oláh László műköves készítettek el.

Kisújszállás Város Önkormányzata 2009 februárjában pályázatot nyújtott be az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Infrastrukturális Operatív Program keretén belül meghirdetett Múzeumok iskolabarát fejlesztése és oktatási-képzési szerepének infrastrukturális erősítése című felhívásra, a Néprajzi Kiállítóterem Iskolabarát fejlesztése címmel (TIOP-1.2.2-08/1-1-2009-0049). A pályázat sikeresnek bizonyult, 40 490 285 Ft-ot nyertünk az infrastrukturális fejlesztésre. Az eredeti arculatot megtartva látogatóbarát és korszerű múzeumtechnikai berendezések beszerzésére, saját honlap létrehozására, bannerek elhelyezésére (a város és a művelődési ház honlapján), új fogadó, foglalkoztató és kiállító terek, új látogatható pince-raktár kialakítására nyílt lehetőségünk.

2010. október 29-én nyitott meg az új állandó kiállítás, mely Kisújszállás népélete címet viseli, s a régészeti emlékektől a 20. századig mutatja be a városiak életét, életmódját, a város értékeit. A másik terem a felújítás óta időszaki kiállításoknak a helyet, melyeket leginkább a gyűjtemény határoz meg, de előfordulnak, hogy utazó kiállítások is.

Nagyné Majláth Emese,
Etnográfus-muzeológus
 a Néprajzi Kiállítóterem vezetője

Mentés PDF-beNyomtatás