A Tisza abádszalóki partszakaszának magaspartja az árvizek következtében megsemmisült, így az 1700-as évektől évente kiömlő árvizek elárasztották a Nagykunságot.
A kiömlés helyét nevezték el Mirhó-foknak. A fokon kitörő víz a Kakat-éren át délre folyt és táplálta a Berettyó-Sárrét mocsarát. A fok elzárása Illéssy János nagykunkapitány szervezésében 1786. október 4-től, 1787. április 26-ig tartott. 150 nap alatt közmunkában – fizetség nélkül – a nagykun városok népessége kézimunkával, fogatokkal 1350 méter hosszú gátat épített elzárva a víz útját 150 ezer köbméter földdel. A töltés javításokkal ma is áll, tetején fontos közlekedési út vezet.
A gát megépítésének 200. évfordulóján tudományos emlékülésen emlékeztek meg erről a jelentős árvíz szabályozási eredményről. A konferencia anyagát „Áldás és átok a víz” Kisújszállás 1987. címmel adták ki Szerkesztője: Dr. Tóth Albert
Ugyanakkor a fok kiöntése helyén a gát mellett emlékkövet állítottak, rajta Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész emlékplakettjével.
A második emlékkő és tábla a Kakat Berettyóba folyásánál – a Mirhó-toroknál – van elhelyezve. Ezt is a bicentenárium alkalmával, 1987. október 9-én leplezték le.
Az emlékérem felirata: A Mirhó-gát építésének 200. évfordulójára 1987.
Forrás:
Dr. Ducza Lajos (1942-) szóbeli közlése
„Áldás és átok a víz” Kisújszállás, 1987. szerk. Tóth Albert. ISBN 963-03-2782-2
