Z. Tóth Kálmán 1921. július 13-án született Kisújszállás kontai tanyavilágába, hétgyermekes parasztcsaládba.
A Turgonyi Tanyai Állami Elemi Népiskolában végezte el a hat osztályt kitűnő eredménnyel, majd gazdálkodási ismereteket is tanult itt, de mellette már szülei kanásznak adták. Már ekkor rajzolt is, inkább fényképész vagy kerékgyártó szeretett volna lenni, ezért nehéz időszak volt ez számára, de jellemformáló, az alkotni vágyás kialakulásának időszaka.
1936-ban került a vasúthoz, időszakos munkára alkalmazták. 1942 októberben vonult be katonának, 1945-ben engedték haza. 5 hónapig orosz fogságban volt. A katonaság alatt is volt alkalma rajzolni és ezredkürtös is volt. A fogságban ismerkedett meg Papi Lajossal, akivel hazatérve kiteljesedett barátságuk és művészi kapcsolatuk a szobrászművész által vezetett képzőművészeti szakkörben. 1946-ban házasodott meg Bak Terézzel. 1949-től állandó munkaerőként alkalmazták a vasútnál,de folyamatosan képezte magát, mind a szakmai, mind a művészi életében. 1957-től lesz otthona az 59/A vasúti őrház, ahova feleségével és két kislányával költözik be. Az őrházat és kertjét példás rendben tartják, unokája szerint a por is sorba volt seperve. Az arra járók gyakran vittek neki egy-egy fadarabot, legyen miből alkotnia. Az1970-es években megépült vasúti felüljáró miatt változás állt be szolgálatában vonalbejáró lett. A kalapácsos „Térközőr” szobra ezen új munkakörét mintázta meg, mellyel 1972-ben Debrecenben az amatőr vasutas képzőművészeti kiállításon első díjat nyert. Ekkortól indul igazi képzőművész pályája, bár főiskolára nem mehetett, autodidakta módon képezte tovább magát. Tagja lett a debreceni képzőművészeti szakkörnek, melyet Kirchmayer Károly szobrászművész vezetett, Kisújszálláson pedig Kovácsné Bulkay Julianna rajztanárnő is nagy segítségére volt. Barátságba került ifj. Papi Lajos fotóművésszel, aki további kiállításokon való részvételre biztatta. Így kiállított többek között Kiskörén, Keszthelyen, Jászberényben, Szolnokon, Miskolcon, Szegeden, Szarvason, Kunszentmártonban, Budapesten, Cegléden, Túrkevén és Kisújszálláson. Részt vett alkotótáborokban is. 400 alkotásáról tudunk, javarészt 25 – 30 cm magas alkotások ezek, jellemzően fával dolgozott, de készített alkotást márványból is. Fafaragó eszközeit is maga készítette. Legjobban a körtefát kedvelte az alma, cseresznye és diófa mellett. Az élet különböző pillanatait álmodta fába: szerelmes párt, apát gyermekével, zászlóvivőt, kubikost, vonalbejárót, lovakat, küzdő bikákat, piaci kofát. Számos díjjal jutalmazták munkáit, az első és második helyezések mellett nívódíjat is kapott. Művei jeles igazolása, hogy faragásai Amerikában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Ausztráliában is gazdára találtak. Kollégája, Péter József írja róla egyik kiállítása kapcsán: „Csendes, szerény ember, aki kivételes adottságait felismerve a vasutas képzőművészek és megyei alkotók támogatása nyomán az amatőr szobrászati tevékenység magasabb szintjére jutott. Ábrázolásmódja kifejező. Megélt élményekhez, megragadott eseményekhez kötődik. Önálló látásmódja van. Ezt mutatják a hetvenes években készültszobrai: a Vonalgondozó, a Tavaszi szél című alkotásai. Vonalgondozó szobra hitelesen örökíti meg az embert. Munkahelye a MÁV Kisújszállási Pályafenntartási Főnökség elismerte és támogatta alkotótevékenységét. Vasúti helytállása alapján Kiváló Dolgozó kitüntetésben és külföldi jutalomutazásban részesült. 1981-ben nyugállományba vonult. Ettől kezdve még több időt fordíthat az alkotótevékenységre. Amit nem tudott egy-egy fárasztó vonalbejárás után megvalósítani, nyugdíjas évei alatt valóra válthatja.”
Szeretett városa 75. születésnapján, 1996-ban önálló kiállításán Pro Communitate Urbis emlékérmet adományozott számára.
Közintézményben lévő alkotása: Városháza, polgármesteri csengő nyele (a csengő Györfi Lajos szobrászművész alkotása)
Köztéri alkotásai: Kisújszállás keleti és nyugati bejáratánál lévő installációs táblák címerei
2007. március 13-án hunyt el.
Forrás:
Javaslattételi dokumentum
Újszállási Rácz Lajos: A szépség napszámosa – Z. Tóth Kálmán kisújszállási fafaragó élete és művészi hagyatéka 2014. Magánkiadás ISBN 978-963-12-0557-2, 230 p.
