Az első vasútvonal Európában 1825. szeptember 27-én nyílt meg, Stockton-Darlington között.
Hazánkban megfelelő tőke és egyetértés hiányában 1837-től kellett várni a gőzüzemű vasút megjelenésére.
Az első gőzvontatású vonal Pest és Vác között épült meg, 2 év alatt 30 km hosszon. A kiépítés után a vonalat József nádor nyitotta meg 1846. július 15-én.
Egy évvel később Szolnokig épült ki a vonal.
Mindkét vonal a szabadságharc idején fontos szerepet töltött be pl., amikor Pestről Debrecenbe kellett a Kormányhivatalt menekíteni Debrecenbe, 1849. január 1-jén, Szolnokig vonattal történt a menekítés, utána szekérrel Debrecenig. Mintegy 1000 szekér menekítette a kincstárat, de járható út alig volt.
A szabadságharc leverése után 8 évet kellett várni a Szolnok–Debrecen vonal megnyitására.
A kisújszállási képviselő testület ragaszkodott ahhoz, hogy a vasút ne kerülje el a várost, ezért külterületi földek ingyenes átadásával segítette az építkezést, továbbá különféle építő-, és töltésanyag biztosításával, közmunkaerővel.
Szolnoktól Debrecenig a vasút építésére engedélyt először 1844-ben a Magyar Középponti Vasúttársaság kapott (MKV).
Később a szabadságharc alatt államköltségen, hadifoglyokkal folyt az alépítmény építése.
De anyagi okok miatt 1856-ban a Tiszavidéki Vasúttársaság vette át és az is fejezte be, gróf Andrássy György vezetésével.
Állami tőke hiányában 1854-től magán vasúttársaságok folytatták a vasútépítéseket.
Az állomásokon a magasépítési munkák kivitelezője a Braun Józsaiás és Fiai cég volt, a Tiszavidéki Vasúttársaság megrendelésére, és típusterv szerint készültek.
A hídmunkákat pedig Gregersen Guilbrand és Luczenbacher Pál irányította.
1855 tavaszára elkészült a töltés, de ennek egy részét a Tisza ismételt áradása elvitte, a helyreállítás csak év végére készült el.
A vágányhoz felhasznált 7-8 méter hosszú „g” jelű vassínek külföldi gyártásúak voltak, 37,2 kg/folyóméter tömeggel, sínszeges leerősítéssel épült.
Így 1857-re készült el az indóház és a kiszolgáló épületek.
Kisújszálláson az első indóház az Arany János út végén állt, Kondorosi Mihály szélmalma helyén, az árvízvédelmi gát végén.
Erre az időre alakították ki a vasútállomás többi kiszolgáló épületeit is.
Ezek voltak a vonatmozgatási szolgálat, kútház, raktárak, az árukezelés és rakodás területei, továbbá a vasutasok más helyiségei.
Az akkori követelményeknek megfelelően az állomásokat távírdával szerelték fel.
Szolnok-Debrecen között 1857. november 19-én Erzsébet királynő névnapján volt az ünnepélyes megnyitó és utána november 23-án indult meg a menetrend szerinti vasúti forgalom.
A stáció (állomás) volt a vasúti közlekedés fő színtere.
Jellemző vasúti mozdonytípus volt az osztrák gyártású” Harangod” mozdony, ami max. 60 km/h sebességre volt képes. Általában a mozdonyok település nevet kaptak.
A debreceni vonal megnyitása után 30 évvel kiépültek a mellékvonalak:
- 1887-07-31-én Kisterenye-Kál-Kápolna-Kisújszállás vonal (129 km-en)
- 1889-09-10-én ehhez csatlakozott Kisújszállás-Dévaványa-Gyoma HÉV vonal (48 km-en)
A XIX. század végére Kisújszállás vasúti csomóponttá fejlődött.
A növekvő forgalom miatt a régi állomás ezért kicsinek bizonyult, a szállítási szükséglet nagyobb állomást igényelt. Akkor még közutak nem voltak kiépítve és a fő terményeket, termékeket vasúton lehetett csak szállítani. Az országos közúthálózat 1906-ra épült ki.
Az állomás tervét Pfaff Ferenc a MÁV főépítésze készítette el. Majd mintegy 1 év alatt készült el a mai állomás épülete 1904-re, ennek 2022-ben 118. éve.
Pfaff Ferenc a kivitelezés helyességét, folyamatát ő maga is felügyelte, ezért többször is járt, járhatott Kisújszálláson.
Pfaff Ferenc (1851-1913)
Magasépítő mérnök, 1880-ban végzett az egyetemen.
Steindl Imre tanítványa volt, aki az Országházat is tervezte, majd 10 évig mellette dolgozott.
Pfaff Ferenc tervező irodájával élete során 38 állomást és más jelentős épületet tervezett az Osztrák-Magyar monarchia területén.
Tehetséges és megbízható mérnök volt, mindenhol személyesen is nyomon követte az építkezéseket.
Az építész Budapesten 1913. augusztus 21-én halt meg
Épületei időtállóak, békebeli hangulatot árasztanak.
A vasútállomás többsége még ma is áll a Trianon utáni elcsatolt országokban is, kivétel, ha az 1944-es, II. világháborús angol-amerikai bombázás azokat nem semmisítette meg.
Szerencsére Kisújszállás nagyobb kárt nem szenvedett, de maga az épület felújításra vár 2017 óta.
A vágány és a berendezések 2014-2015-ben átépítésre kerültek. A kiépítési sebesség 160 km/h, ezt várhatóan 2025-ig lehet bevezetni.
A háborúk után újra a vasút hozta lendületbe a gazdaságot, az újjáépítés motorjává vált.
Az 1960-as évek végén beindult a vasút villamosítás, 1984-re a gőzvontatás megszűnt, ezzel korszerűbbé vált a közlekedés.
A kihasználatlan épületeket elbontották.
A dévaványai és a túrkevei vonal 1971-re megszűnt, utána 40 évvel beindult a fővonal korszerűsítése.
2011-től egy 10 éve tartó folyamat eredményeként mára a fővonalon 120 km/h sebességgel haladhatunk, Szolnok-Debrecen között, de várhatóan néhány éven belül még nagyobb sebesség alkalmazása várható.
Ezt az jelenti, hogy a vonatok korszerűsödnek és ekkortól 160 km/h kiépítési sebesség érhető el.
Szolnok Debrecen között is megjelentek a korszerűbb vonatok, amelyek mutatják a jövő lehetőségeit. Ezzel úti céljainkat a fővonalon gyorsabban, kulturáltabban érhetjük el.
A vasút szerepe ma is fontos, 176 éve a lakosság szolgálatában áll. Ezzel a mai viszonyok között segíti a lakosság korszerűbb közlekedését.
A vasút sok embernek adott munkát, megélhetést. Vasúti épületekben fennállásuk mintegy 120 éve alatt sokan nőttek fel és éltek benne, vagy teljesítettek ott vasúti szolgálatot.
Onnan a ranglétra különböző fokait bejárva teljesítették vasúti hivatásukat, így szolgáltak és vigyáztak a közlekedő vonatok biztonságára, működésére.
A vasutasság sok utánpótlást nevelt saját családjából a MÁV részére.
A vasút ismét biztató jövő előtt áll Európában, amikor a közutak egyre baleset veszélyessé és költségesebbé válnak.
A vasút által a jelenben is kényelmesen és biztonságosan érhetjük el úti céljainkat.
Forrás:
Péter József közlése alapján (2022. január)
