A szalmafonás története és hiedelemvilága
A szalmafonás hagyománya a XVIII. századra nyúlik vissza Magyarországon. Kezdetben az aratás befejezése alkalmából fontak díszes aratókoszorúkat, boronákat, esőcsigákat, melyhez több vidéken kultikus szokások is kapcsolódtak. Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A munkát fohászkodással, imádsággal, kapaemeléssel kezdték. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte. Elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség-és termékenységvarázsló céllal. Betegség elhárító szerepe is volt, pl. az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon. Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s a csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. Főként az uradalmakban vagy ahol nagyobb létszámú arató dolgozott, az aratás kényszerszüneteiben különféle maszkos játékokkal szórakoztatták egymást, pl. álesküvő, a marokszedő búcsúja, medvetáncoltatás került bemutatásra. A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és az őszi vetőmag közé elegyítették. Az aratás befejezésekor rendszerint aratóünnepet tartottak. Nagy aratóbálokat elsősorban az uradalmakban rendeztek.
A szalma felhasználása a paraszti háztartásban
A szalma értéktelenségét vagy értékét leginkább abból láthatjuk, hogy mi mindenre használták elődeink. A leleményességük bizonyítékai tárulnak elénk, ha megnézzük a paraszti háztartások mindennapi munkájában alkalmazott szalmatárgyakat. A szegénység kényszere olyan ötleteket hívott életre, melyeket a modern technika sem tud sokkal jobban megoldani. Kihasználták az anyag puhaságát, csavarhatóságát, kötőerejét, tartósságát. Díszítő funkciója kevés, de haszna annál nagyobb volt. A szalma a paraszti háztartásban mindig kéznél volt. Nem kellett külön erőfeszítést tenni a gyűjtéséért, feldolgozása sem igényelt különösebb szakértelmet, szerszámokat. Nagy részüket a téli mezőgazdasági munkák szüneteiben házi munkaként maguk a gazdák elkészíthették. A mívesebb, több szakértelmet, igénylő tárgyakat úgynevezett paraszt specialisták készítették.
Megmunkálással készült tárgyak: tároló edények (szakajtó, véka), méhkas, tyúkültető, bölcső, puttony, papucs, csizma, kalap, aszaló tálak.
1906-ban már indult szalmafonó tanfolyam, amelyre 32 tanuló járt. A XX. század második felében a gépi aratás bevezetésével szinte megszűnt a szalmafonás. Egy-egy idősebb ember készített fonatokat, aratókoszorúkat.
A szalma nagyon sokrétű felhasználási lehetőséget rejt magában, a ma embere a szalmában a díszítésre is alkalmas esztétikus, természetes anyagot látja mellyel öröm dolgozni.
A XXI. század embere igényli a természetes anyagokból készített tárgyakat.
1991-ben hirdette meg a Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ az első Országos Szalmafonó Pályázatot, amely a magyarországi szalmafonás újjáéledésének kezdete. 1995-ben megalakult az Országos Szalmafonók Baráti Társasága. Több tanfolyamot, alkotótábort, pályázatot hirdettek meg, a táborokban közel ezer ember fordult meg és adta tovább tudását szűkebb környezetében.
Országos Szalma és Csuhéfonók Baráti Társasága Egyesület
2006 őszén az Országos Szalmafonók Baráti Köre Kisújszállásra helyezte át tevékenységét. 2007 nyarán a baráti kör egyesületté alakult, Országos Szalma és Csuhéfonók Baráti Társasága Egyesület néven majd 2010-ben az országos szót elhagyva a jelenlegi nevén közhasznúvá vált.
Az egyesület célja:
- a szalma és csuhé felhasználási lehetőségeinek a keresése a néphagyományra épülve
- a szalmából, csuhéból készült népművészeti tárgyak, minta kincsek megőrzése, elkészítési módjának továbbadása.
- a szalma és csuhé alapanyag felhasználása új technikák alkalmazásával, a mai korigényeihez igazodva.
- Magyarországon élő szalma és csuhéfonók összefogás
- alkotópályázatok hirdetése, kiállítások rendezése, vándorkiállítások szervezése.
Az Egyesület évente táborokat szervez, a gyerekeknek kézműves tábort tartanak, alkotó pályázatot írnak ki pl.: Aratási jelképek, Aranyszalma a karácsonyfán, Bibliai történetek.
Szalmaműhely néven rendszeresen tartanak olyan bárki által igénybe vehető szalmafonást, csuhé tárgyalkotásokat, ami egy-egy téma köré csoportosul pl.: március 15.-e, húsvét, anyák napja, karácsony.
Állandó kiállításuk a Művelődési házban tekinthető meg. A tagok a város rendezvényeibe is bekapcsolódnak
Balogh Károlyné Erzsike alkotói tevékenysége
Balogh Károlyné Erzsike már gyermekkorában édesapjától megtanulta hogyan lehet szalmából búzacsigát, boronát fonni, de már nagyapja is készített szakajtókat.
1991-ben a Törökszentmiklósi Művelődési Központ meghirdetett egy szalmafonó pályázatot, amelyre beküldött két darab búzacsigát és a következő évben már alkotótáborban vett részt. A tábor, ami nemzetközivé nőtte ki magát, már oktatóként hívta vissza. Számtalan pályázaton kapott nívódíjat, oklevelet, 1999-ben Arany János díjat kapott a várostól.
Jelentős munkái: a Kun települések címerei (melyek a Városháza Gaál Kálmán termében vannak kiállítva), az Árpád-házi királyok és szentek arcképcsarnokának képeiből is ő készített néhány darabot, saját ötletei alapján készít szalmababákat, húsvéti szalmarátétes tojást, szalmával díszített képeslapokat. A szalmababák lázadása című filmhez 60 db életnagyságú bábut készített a szalmafonókkal együtt. Számtalan kiállításon vesz részt munkáival. Több évtizede oktat, alkotótáborokat vezet, feladatának tekinti a hagyományápolást és azt, hogy a fiataloknak átadja tudását, tapasztalatait.
Forrás: Kisújszállási Nagykun Kalendárium, 2001, 2008, 2013, Dr. Ducza Lajos, Kisújszállás Város Önkormányzata
Tüskés Tünde – Sülye Károlyné Boros Klára: Szalmaország
