A kosárfonás ősidőkre visszanyúló mesterség. Az ember a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira. Tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A rómaiak idejében már termesztették a fűzet, termesztését a kosárfonó ipar fejlődése tette szükségessé és jövedelmezővé. Ebben az időben tehát a kosárfonás már virágzó kézműipar lehetett, és a fűz keresett kereskedelmi cikk. A világ más-más részein számtalan kosárfonási eljárás alakult ki. Különböző növényi anyagokat használnak a fonás alapanyagául, pálmaféléket, gabonaszárakat, nádat. Magyarországon főként fűzféléből fonnak. Egykor a vadon termő füzesek bőséges nyersanyagot biztosítottak a hazai kosárfonás számára. Ma már egyre több helyen saját termelésű fűzfavesszőből fonnak kosarat. A zöldvesszőket méretük szerint osztályozzák, főzőüstbe főzik, amíg a háncs le nem válik a vesszőről. A hántolás után azonnal kiszárítják; hogy ne penészesedjen meg. Majd az alkalmasnak talált vesszőket minden felhasználás előtt óráig áztatják, hogy könnyű legyen vele dolgozni. A kosarak formáját elsősorban a funkciójuk és a bennük tárolt dolgok határozzák meg. A vesszőből készült kosarak régiesebb változata az úgynevezett kávás kosár. A félgömb alakú kosár vázát vastagabb vesszőből készült kosár alkotja, amit vékonyabb vesszővel fonnak be. A fenekes kosár (mai bevásárlókosár) készítése újabb keletű. Ennek először a fenekét készítik el kereszt alakban egymásba dugott vastagabb vesszők körbefonásával, majd a fenék szélébe szúrt vesszőkön folytatják a kosár falának elkészítését, majd a száját szegéssel erősítik össze, fület is készítenek hozzá. Természetesen kosárfonás technikával egyéb használati tárgyak is készíthetők. A vessző rugalmas, könnyen megmunkálható, így tulajdonképpen mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy valami szépet alkosson.
Kisújszállás Város Önkormányzata 2010-ben, a Kisújszállás: itt mindenkire szerep vár pályázati programban keretében, támogatta a Művelődési ház által megfogalmazott célt, a hagyományőrző kismesterségek életre hívását a településen, ennek a folyamatnak képezte részét a kosárfonó szakkör beindítása is.
Az építkezés második lépéseként, A kétkezi munka becsülete címet viselő pályázat keretében, ugyancsak a Művelődési ház szervezésében, 2012. novemberében újabb tanfolyam indult a Morgóban. A kosárfonás iránt érdeklődők, heti rendszerességgel ismerkedhettek a kézművesség ezen népszerű válfajával. Az elmúlt években több mint harmincan szereztek tapasztalatot a kosárfonásban, több tanfolyamot indítottunk.
Kosárfonóink 2011. óta dolgoznak együtt, a hat kitartó tag, egyre beljebb és beljebb merészkedik a kosárfonás rejtelmeibe.
Oktatóik Takács Magdolna és Kiss Borbála voltak. Szebbnél szebb munkáikat meg lehetett tekinteni, a Nagykunság Kézműves Remekei kiállításon és a „Kétkezi munka becsülete” pályázat záró kiállításán is. Aktív résztvevői a városi és civil rendezvényeknek is.
Tagok:
Borók Sándorné
Daku Lajos
K.Szabó Jánosné
Németh Beáta
Radics Zoltán
Széll Katalin
Forrás:
Kosárfonás: Faragó Krisztina, Varga Péter, Cser Kiadó, 2015
Kisújszállási Nagykun Kalendárium, Kisújszállás helyi értékei: A Morgó Kézműves Körök, Monoki Annamária
