A főútra néző, keskeny, égbe szökő tornyú templom, a masszív, hatalmas tömegű Református templomépülethez képest szolidan magasodik ki az épületek sorából a Petőfi utcával szemben. Ennek oka, hogy az 1717-ben a várost „megülő”, visszatelepülő nagykunok, szinte kivétel nélkül a kálvini reformáció hívei voltak.
A korabeli írások tanúsága szerint, még 1796-ban is csupán egyetlen házaspár volt római katolikus vallású a városban: Miskolczi János és felesége, akik a Kálvin park helyén egykor álló nagyiskola és a gimnázium építéséhez szükséges téglamennyiség előállítására vállalkoztak. A katolikus vallásúak száma csak a polgáriasodás következtében kezdett emelkedni, akkor, amikor állami intézmények települtek a városba, mint a MÁV, a Postahivatal, Állampénztár, Járásbíróság, Államrendőrség stb. Katolikus földművelő betelepülő alig akadt. Az időről időre megtartott népszámlálások adatai hűen mutatják a változásokat: 1886-ban még csak 36 római katolikus vallású személy lakott a városban. Az 1900-as népszámlálás 13.224 lelket számlál Kisújszálláson, akik közül viszont már 774-en vallották magukat katolikusnak. 1930-ban az össznépesség 12.530 fő, melyből 1861-en katolikusok.
A hívek lelki gondozását kezdetben a túrkevei plébános látta el, de mivel a közlekedési kapcsolat Kenderessel sokkal kedvezőbb volt, így az egri érsek megengedte, hogy később, a szolgálatot már az ottani pap lássa el.
A hívek számának gyarapodásával egyre sürgetőbbé vált egy katolikus templom és egy felekezeti iskola építése. Az ügy fő mozgatói dr. Krasznay Gábor királyi körjegyző és Morgen József kisújszállási kereskedő voltak. Kérésükre, Samsa József egri érsek 1896-ban a Bartakovics-alapítványból, engedélyt adott egy kápolna felépítésére. A munkálatok elvégzésére Windt István építészmérnökkel kötöttek szerződést. A helyi újság részletesen beszámolt az építés körülményeiről, haladásáról: 1898. július 24-én „a templom építése befejezéshez közeledik; a torony tetejére felhúzták a keresztet 1899. június 15-16-án; a templom külső és belső elkészítése szeptember 1-re befejeztetik.” A templomot 1899. szeptember 17-én szentelték fel Szűz Mária Szent Neve tiszteletére. Mária nevenapján, szeptember 12-én ünnepelik a búcsúját.
Közben folyt a katolikus egyház szervezeti kiépítése, 1897. május 20-án megalakult a 12 tagú egyháztanács. 1898 őszén Chikán Pált megválasztották tanítóvá. 1899 végén kijelölték a katolikus temető helyét. 1902. június 1-re készült el az új iskola és plébánia épülete, mely a templommal átellenben, az út túloldalán található impozáns épület. (Később tanyai diákotthonként használták, ma a Kossuth Iskola oktatási céljait szolgálja.) Az újonnan felavatott plébániára Sándor Imre plébánost nevezték ki, aki haláláig itt szolgált és itt is van eltemetve a katolikus temetőben.
A templom 54 cm-es harangját 1899-ben, 67 és 84 cm átmérőjű harangjait pedig 1925-ben készítette Sopronban a Seltenhofer és Fiai harangöntő cég.
A nagyméretű olajfestmény oltárképen Szent Anna, Szűz Mária édesanyja látható, aki bal karján tartja a kisded Máriát. A sekrestye melletti kép a Mennybe felvett Szűzanyát ábrázolja. A templom hét mozaik ablakán Szent István király, Szent Imre herceg, Lisieuxi Szent Teréz, Szent Ilona, Szent András, Assisi Szent Klára, illetve Assisi Szent Ferenc láthatóak. Ezeket az ablakokat 1929-ben, valamint az 1938-as Budapesti XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából készíttette Vay Ferenc malomtulajdonos, aki 15 éven át volt az egyháztanács elnöke.
A templom orgonáját 1900-ban Burgfeld Ferenc építette. Az 1979. május 9-én megtartott esperesi kerületi gyűlés egyik témájaként merült fel, hogy a kisújszállási templom orgonája már 25 éve nem szól. Ezt követően az egyháztanácstagok javaslatára a plébános gyűjtést indított. A Bécsi Karitász támogatásával érkeztek meg az orgona felújításához szükséges alkatrészek egy nyugat-németországi orgonagyártól. 1980 augusztusában Kovács György kalocsai orgonaépítő megkezdte a hangszer felújítását és még ezen év szeptember 14-én, a templom búcsúünnepén sor került az orgona megszentelésére.
A következő évben, 1981-ben a szentély kapott új betonburkolatot, illetve egy új szembemiséző oltárt és ambót (felolvasó állványt). Ezek megszentelése szeptember 13-án történt.
A kisújszállási egyházközség lelkipásztori szolgálatát 1988-tól Karcag és Kenderes plébániákról látják el.
1989-ben, egy nagy renoválás alkalmával a sekrestye fölötti padlástérben egy vendégszobát alakítottak ki. A templomon azóta is, több kisebb-nagyobb felújítási munkálatot hajtottak végre.
Az épület udvarán egy Lourdes-i Mária szobor található, amelyet 2013–ban a hívek adományaiból állítottak fel.
Jelenleg a templomban vasárnap reggel 8 órakor, illetve péntekenként – a nyári időszámítás idején 17 órakor, a téli időszámítás idején 16 órakor, az adventi időben pedig reggel fél 7-től tartanak szentmiséket. A péntek délutáni misék után szentségimádást, októberben rózsafüzért, májusban a lorettói litániát, nagyböjtben pedig a mise előtt a keresztutat imádkozzák. 2011-től a Mária-imakör tagjai minden hónap 13-án engesztelő imaórát végeznek. A templom hangversenyeknek is helyszínéül szolgál.
Forrás: Kisbíró. - 1993. december.- 5. p.
