Aki keresztülsétált már a kisújszállási Városháza parkján, a Csányi sétányon, az már látta, Vagy a Morgó Néprajzi Kiállítóterem előtt vezetett az útja, az is látta. Vagy a Nagy Imre utcán, ott is láthatott egyet. Kunkaput, koporsótetős kunkaput. Ha nyitott szemmel, figyelve járunk-kelünk a városban, felfedezhetünk többet is.
Minden bizonnyal Kisújszálláson a 19. század végétől több kunkapu is épült, készült. Györffy István 1908-ban ezt írta: „A mai kiskapu más vidék kiskapujával megegyezik. A kapufélfákat vagy kapufejfákat ki is szokták vésővel cifrázni, felső végét pedig különféleképp kifaragják. Az utcára nyíló kiskapuk felé koporsófedél –alakú tetőzetet tesznek, ennek gerincét deszkából cifrán kifaragott oromdísszel látják el.” Ilyen kapu több vidék kapuira jellemző lehet, de arányaival, díszítményeivel, azok harmóniájával kiemelkedik közülük a kunkapu. Ilyen kapuk épülhettek Kisújszálláson is, mint a környező Nagykun településeken. Az 1900-as évek elején Novák József Lajos Karcagon rajzolt több fedeles kiskaput, ezekről a rajzokról ismerhetjük meg a ma már lassan eltűnő kapukat, mintáikat, szépségüket.
Dr. S Kovács Ilona 2019-ben kiadott, Kunkapu című néprajzi szakkönyve segít eligazodni, megérteni és felfedezni a kunkapukat.
A 19. század második felétől, a Tisza szabályozásának köszönhetően, a Nagykunságban egy re inkább visszaszorult az állattartás, megnövekedett a szántóföldi termelés, szükségesebb lett a falusi porták egymástól való elválasztása, az udvarban tartott állatok, termények, gépek, eszközök védelmében. A kerítésekhez pedig hozzátartoznak a nagykapuk, kiskapuk. Jellemzően a jobb módban élők építtették a vastag, faragott oszlopos, fedeles, kis és nagykapukat, széles deszkákból összeállított kerítésekkel. Ezeknek a kapufélfáknak időtálló keményfából, kellett készülniük, tölgyből, később akácból, Méretes fatörzsekre volt szükség, hiszen a földbe ásott rész akár 70-80 cm is lehetett, a föld feletti közel 2 méter.
A kunkapu 3 fő elemből áll. A kapufélfák (két egyforma méretű és díszítésű), a kapufedél (3 részből összeácsolt) és a kapuajtó.
A kapufélfák alsó részét nem is igen faragták, csak tűzzel edzették, mélyen leásták. A földfeletti részt három részre tagolták, eltérő formákkal. Fej, törzs és lábazat részre.
A lábazat a legvastagabb, felfelé ferdén faragott, felső harmadán kezdődik a díszítmény. Kizárólag vízszintes vonalakra épülő, változatos keresztmetszetű bordázat díszíti.
A törzs a középrész. Ennek minden oldala függőleges, határozottan elkülönül a lábazattól és a fejtől. Ez az a rész, ahová a legtöbb díszítés kerül.
A fejrész határozottan előreugrik. Két részből áll, alsó részén, mint a lábazaton, vízszintes vonalú, változatos metszetű bordák díszítik, sokszor mintasorral kapcsolódnak a törzshöz. A fej felső része sima lapú, ide vésték az évszámot, házszámot, esetleg monogramot, néha stilizált virágot. A két kapufélfa azonos formájú, mintázatú, egymásnak tükörképei.
A kapufedél három részből áll: szemöldökfa (áthidaló gerenda), deszkafedél (több deszkából) és díszléc (oromdísz).
A szemöldökfa fontos szerkezeti elem, hiszen ez köti össze a kapu oszlopait, tartja a tetőt és a díszlécet. Formájuk, méretük és kötésmódjuk változatos, csakúgy, mint méretük. Lehet egyenes vagy kisebb-nagyobb íves kiképzésű, lehet hosszabb vagy rövidebb, mint a két kapuoszlop külső része, vagy pontosan akkora, lehet szélesebb, keskenyebb, vagy pont akkora, mint a kapuoszlop.
A deszkafedél leginkább puhafából készült, két hosszú, trapéz alakú és két háromszög alakú deszka összeeresztésével. Leginkább kontyolt tetőre hasonlít, vagy, innen a neve is, koporsótetőre emlékeztet. A szemöldökfára helyezve minden irányban túlnyúlik azon. Összeeresztve helyezték fel az áthidaló gerendára, úgy, hogy könnyen cserélhető legyen. Az élek összeeresztését keskeny léccel zárták le. Ezek a deszkák dísztelenek, egy darabból készültek.
Az oromdísz mintára kifűrészelt léc, ami a tetőt záró lécre kerül fel. Igen változatos mintával fűrészelték.
A kapuajtó súlyos, nehéz, részben, vagy egészében kétrétegű. Ezt erősítheti még keret, díszes vagy egyszerű, két, vagy négy mezőre osztva a kaput. Zárását eleinte fordítós fa szerkezet, később fém kapuzár és kilincs biztosította.
Nézzük most a díszítéseket.
A kapufélfák díszítései szinte kizárólag véséssel készültek, díszítették a kapufélfa előlapját, a lábazat felső, a törzs középső vagy teljes felületét és a fej alsó részét.
A lábazat és a fej bordázott mintázatai változatos oldalmetszetűek voltak. Félhenger, ék vagy trapéz alakúak, hullámformák, vagy ívelt hullámformák, amit magyarbajusz mintának is mondanak- sorolnak, vagy váltakoznak egymás után. Az alsó és felső bordasorok sosem egyformák.
A törzs rész mintázata mindig véséssel készült, gyakrabban mértani, geometrikus motívumokkal. Farkasfog mintával (ferdén bemetszett ék-sorok), egy vagy több sorban, fordított ékkel, téglalap mintával, körből, négyzetekből-rombuszformákból felépített, alakzatba rendezett, vagy hálószerűen szerkesztetett mintákkal, sorban, vagy elcsúsztatva. A virágos motívumok ritkábban fordulnak elő, itt a technika is lehette más. Vannak vésett vonalú, vannak lapos és vannak domború faragások is, Előfordulnak tulipános, rozettás, rozmaringágas minták, Néhány lombos fa ábrázolás is akad, fűz, tölgy. A kapufélfák díszítései egymás tükörképei, minden esetben.
Az oromdíszeknél is látható a szimmetria. Ezek a díszítmények fűrészeléssel készültek, sokszor áttört mintákkal. Egymásnak háttal, vagy szemben álló állatalakok, növényi ornamentikák fedezhetők fel bennük. Nevüket az ábrázolt, vagy bennük látott alakokról kapták, farkasos, bikás, kutyás, kakasos, kígyós, tulipános stb., minták.
Most, hogy így végigfutottunk a kunkapuk történetén, megismertük részeit, díszeit, ideje szót ejtenünk arról is, hogyan gondolkodjunk a kunkapukról a 21. században. Nem kellene hagyni, hogy a feledés elmossa ezen ismereteket, hiszen beilleszthetők mostani életünkbe, környezetünkbe. Mindezt úgy kellene tennünk, hogy hitelessége ne csorbuljon, nagykun jellege megőrződjön.
Köszönettel tartozunk Nagy István Zoltánnak, akinek nevéhez fűződnek a bevezetőben említett kunkapuk, és még jó néhány Kisújszálláson. A 80-as évek óta újra faragja, készíti a kunkapukat, hogy megismerhessük, és ne feledjük a kunok kapuját.
Forrás:
Györffy István: A Nagykunság és környékének népi építkezése (Budapest, 1908)
Viski Károly: A magyarság néprajza 2. Díszítőművészet Budapest, 1934)
S Kovács Ilona: Kunkapu (Karcag, 2019)
.jpg){kind=link}