Dr. Vágvölgyi Istvánné
„Aki fest, az hisz abban, hogy van kinek üzenni, hogy az érdeklődés
emberlehelete képes felmelegíteni a keretbe zárt ecsetnyomokat.”
Bényi Árpád
Vágvölgyi Istvánné ars poetikája is lehet e gondolat. Bízik abban, hogy a mostani, felemás érzések közt, a megbolydult világban, amikor meghasadtak az evidenciák, érdemes a művészettel is foglalkozni. Szeret festeni. Élvezi az alkotás különös varázsát, a várakozással teli izgalmát, feszültségét, örömét: vajon mit hoz létre? Számára ez a kikapcsolódás egyik formája. A munka fárasztó része felejthető, miután a különböző felhasznált anyagokból létrehozta az új, korábban nem volt, egyedi alkotást, a festményt.
A motivációi eredete változó, többféle lehet, de a természet sokszínűsége, működésének felfoghatatlansága, megfejthetetlensége, állandó változása, átalakulása állandóan inspirálja, erősen hat rá és csodálattal tölti el. (Más, váratlan történések, jó és kellemetlen benyomások is kiválthatják a festési kedvét.) Nem kívánja lemásolni a lemásolhatatlant, hanem az emléket, az élményt, a benyomást írja át és elvonatkoztatva, absztrahálva, új formában jeleníti meg, átszűrve személyiségén, lelkületén. Majd az ösztönös, intuitív élményekre hagyatkozva, a vonal, a folt, a szín erejével szabadon fest.
Ne keressék a képeken a felismerhető, pontos formákat. Festményei nem fotók, nem realista megközelítései a világnak. Ugyanakkor, egy-egy valóságos, vagy szimbolikus részletet is megjelenít (pl. madár, fa, növények, indák, tűz, víz, a kozmosz elemei), de ezeket gyakran szokatlan formában és társításban teszi, hangulatok, gondolatok, érzések felidézőjeként. Festési stílusa ezekhez igazodó. Előrajzolás, vázlat nélkül kezd a munkához. Hol széles, lapos ecsettel, lendületesen, máskor festőkéssel hordja fel az anyagot. Hagyja, hogy a színek is diktáljanak, a kép önmagát is formálja, míg eljut az általa érzett harmóniáig. A farostlemeznek nemcsak a sima, hanem az érdes felületét is szereti használni a különböző felületi hatások elérése érdekében.
Miért fest? A pontos választ nehéz megfogalmazni. Valószínű, hogy a grafikák készítése mellett ez is az önkifejezés egyik formája számára. Bár hatással van rá a modern képzőművészet, mégsem kíván semmilyen stílusirányzatnak megfelelni. Az alkotás folyamata kellemes időtöltést, kikapcsolódást jelent számára. Elégedettséggel tölti el, ha elkészült a kép, s másoknak is tetszik a kiállításon. Belátta, fontos az is, hogy az ember a festményeit közkinccsé tegye. Erről Papi Lajos fotóművész győzte meg, így vélekedve: „Szobatudós nem tudós!’” Elgondolkodva a mondáson, felvállalta a kiállítások lehetőségét. Festményeivel 2010 óta rendszeresen részt vesz csoportos és egyéni kiállításokon.
Kéri, fogadják nyitott szívvel a különböző alkotói, művészeti tevékenységeket! Bemutatkozását Matise szavaival zárja: „Az egyensúly és a tisztaság művészetére törekszem … Szeretném, ha a fáradt, túlterhelt, megtört emberek békére és nyugalomra találhatnának képeim szemlélése közben.”
Forrás:
Kalendárium 2001: Arany János díj elismerésről
Kalendárium 2011: miniszteri dicséret 2010-ben, "Képeim a lélek virágai" Kecze István polgármester beszéde
