Kisújszállás tanyás határában a két világháború között öt iskola állott. Elsőként 1903-ban a Nagyréten nyílt meg az iskola, később 1912-ben még négyet építette. Turgonyban, Göröngyösön, Kontában és Csorbán.
Ezek az iskolák nem csak nagyságukkal hívták fel magukra a figyelmet. A ház hosszában faragott oszlopos, könyöklős tornác, „ambitus” húzódott. Innen négy ajtó vezetett befelé: a lakásé, a tanteremé, a pincéé és a padlásfeljáróé. Az épületek cseréppel voltak fedve, a padozatok a szobákban és a tantermekben párhuzamosan fektetett fenyődeszkából készültek, ezt a tanteremben olajjal kenték be. Kezdetben ezeket az iskolákat kemencével fűtötték, később a vaskályhák ideje jött el, fűtöttek a tanteremben, az egyik szobában és a konyhában is. Minden iskolaépülethez tartoztak kisebb, jószágtartáshoz szükséges ólak.
A tanyasi iskolákban a „kicsik” és a „nagyok” (1-3., 4-6.) délelőtt, délután felváltva jártak iskolába. Tanításukra eleve két tanítóra volt szükség.
A tanyasi iskolák a dekoráció segítségével is igyekeztek a két világháború közötti nevelési célt szolgálni, mely a hazaszerető, vallásos ember nevelésében öltött testet.
Az iskolák valamely szekrényében elhelyezett néhány könyve minden tanyasi iskolának volt. Ezek nem elsősorban a gyerekek, inkább a tanyasi családok kezében forogtak - Jókai, Mikszáth regények, vagy mezőgazdasági szakkönyvek voltak többnyire.
A Göröngyösi iskolában téli hónapokban kaszinó is működött, kifejezetten férfiak jártak ide kártyázni, beszélgetni.
Göröngyösre Vasas, Porosállás, Kisrét mellett Túrkeve Kaba nevű határából is átjártak a gyerekek, valamint sok menhelyi, ún. „lelenc” gyerek is járt ide.
A tanyasi iskola és a család kapcsolatában jellegzetesnek és a városi iskolák többségétől különbözőnek kell tekinteni azt, hogy a család iskolás gyermekei „ugyanoda”, „ugyanahhoz” a tanítóhoz jártak. Fiú és leány osztályok nem különültek el egymástól. A tanítás történhetett 1 – 3., 4 – 6. megosztásban is, de osztatlan volt és koedukált.
A tanyákon gazdálkodó családok mindig kötelességüknek érezték, hogy a tanyán, bármelyik iskolában élő tanítóékat – akár családot is – segítsék minden lehetséges formában. Közeli tanyából tejet, tejféléket, egyedülálló tanítónál megsütött kenyeret, szükség esetén alkalmas járművet, téli tüzelnivalót adtak a kemencébe.
A tanyasi tanítók nagyon jól tudták, hogy felelősségük van a kint élő családok közös vagy személyes ügyeinek intézésében, az emberek tájékoztatásában. Tanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat, kérvényeket, leveleket fogalmaztak segítségükre.
Mindaddig, amíg a parasztember a tanyasi gazdálkodás generációkon keresztül ismétlődő formáját a maga jól ismert, megszokott módján élhette, mindenképpen arra törekedett, hogy gyermekei ugyanolyan parasztemberek legyenek, mint ő. Azért dolgozott, hogy ennek feltételeit meg tudja teremteni. Az iskolai és otthoni nevelésnek tehát az volt a fő célja, hogy az ehhez szükséges ismereteket, fortélyokat nevelkedése közben el tudja sajátítani. Amikor a háború után a gazdálkodás perspektívái megváltoztak, a klasszikus gazdálkodás megszűnni látszott, akkor kezdte szükségesnek látni a tanulás segítségével történő előbbre jutást.
A tanyasi iskola legfontosabb funkciója a kint élők számára tehát az volt, hogy a minden családtag munkájára igényt tartó tanyasi gazdálkodás számára tisztességes, értelmes, életrevaló, lehetőleg sorsával megelégedett embert neveljen.
A Kisújszállási Városvédő és –Szépítő Egyesület 2012-ben, az Elszármazottak Találkozója keretében emléktáblával jelölte meg az egykori Göröngyösi Tanyasi Iskola helyét. A tábla elkészítését az ott tanulók adományai is segítették.
Forrás:
Nagy Istvánné: Réti tanyák és tanyasi iskolák Kisújszálláson – Kisújszállás, 2002. 69 – 92. oldal
https://kisujivarosvedok.hu/kozteri-alkotasok-emlektablak-emlekhelyek/
Dr. Ducza Lajos: Emlékezés két, a történelem viharában elsodort falura. In: Nagykun Kalendárium 2007. (szerk. Dr. Ducza Lajos) 85-89 p. ISSN 1219-7378
