Papi Lajos
(1921-1987)
1921 szeptember 7-én született, Kisújszálláson. Vasúti ács édesapja és korábban cseléd, majd háztartásbeli édesanyja négy testvérével együtt nevelte. Az elemi iskola után ácsnak és kőművesnek tanult, a mesterség fortélyait édesapjától is elsajátítva e szakmákban kapott munkát.
1942. október 1-től katonai szolgálatot teljesített, 1945. március 28-tól 1948. november 14-ig hadifogságban volt.
1945. május 10-től Szaratovban, majd Sztalinóban (Donyeck) fa- és kőfaragó szobrászként dolgozott.
Hazatérése után a MÁV kisújszállási osztálymérnökségén alkalmazták 1949 végéig.
A Móricz Zsigmond Népművelési Iskolát 1952-ben végezte el. Utána a Szolnok Megyei Tanács Népművelési Osztályának csoportvezetője lett 1956 januárjáig.
Ezt követően Kisújszálláson élt, mint független szobrászművész, szabadúszó. Sírkövet vésett, plakátokat írt, restaurált, rajz szakkört vezetett Kisújszálláson, képzőművészeti kört patronált Túrkevén, alkotótelepen tanított Mezőtúron. Nyaranta művésztelepeken dolgozott. Kisújszállástól 1974-ben műteremlakást kapott, ezt avatták 1987. augusztus 19-én Papi Lajos Alkotóházzá.
65 évesen, 1987. február 10-én a karcagi kórházban halt meg.
Portrészobrát, Györfi Sándor alkotását 2004. augusztus 5-én leplezték le az Alkotóház kertjében a Város- és Faluvédők Országos Találkozója alkalmával.
Apjától - öccsével és húgával együtt - a szép iránti fogékonyságot, a művelődés igényét tanulta, örökölte. A hadifogságban mindezt a maga javára fordította, és Kupenko nevű mentora révén tovább gyarapította mesterségbeli tudását.
Első jegyzett művét Apám/Apám portréja címmel 1953-ban készítette. Hosszú ideig mostoha körülmények között, művészi közeg és műterem nélkül dolgozott. Nyaranta jelentős művei születtek Hajdúböszörményben, a Tokaji Művésztelepen, a Siklós-Villány Nemzetközi Szobrász Alkotótelepen. Lengyelországban 1975-ben a Lublin környéki Naleczów fürdőhelyen, 1976-ban a Gdansk közeli Wdzydze etnográfiai parkjában alkotott. Szép szobrokat hagyott hátra és díjakkal tért haza Kisújszállásra. Leginkább a nyári művésztelepi alkotói légkör éltette, bár odahaza sem nélkülözte művészek, írók, költők, népművelők, egyszóval: kultúrával élők társaságát.
1953-ban vett részt először csoportos kiállításon, első önálló kiállítását 1968-ban rendezte, ezt életében még 48 követte. Az 50. önálló kiállítására a nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban került sor az előző évi, a művész 65. születésnapja tiszteletére rendezett kisújszállási tárlat anyagából. Fontos kiállításai a Szolnoki Galériában voltak.
Az Alkotóházban évekig kizárólag Papi Lajos alkotásait és az ő örökül hagyott gyűjteményét tekinthették meg a látogatók. Jelenleg művei az udvaron láthatók, és néhány éve, mióta a Baptista Alapfokú Művészeti Iskola képzőművészei ide költöztek Papi Lajos egykori műtermébe, itt tanulnak, alkotnak - egy emlékszobát alakítottak ki Papi Lajos művészi hagyatékából. A szobában Papi Lajos szobrai, szobortervei, makettjei, vázlatai láthatóak - emellett rajztáblája, ahol tervei születtek, ahol az első vonalakat papírra vetette egy-egy mű születéséhez.
Alkotó munkája technikájáról beszélgetve mondta egyszer: „Szeretem, ha minden kalapácsütésért meg kell küzdenem; ha az anyag a kalapács küzdelmében alakult át olyanná, ahogyan elképzelésemben él. Tiszteletben akarom tartani a kő tömbszerűségét. Nem is bontom ki a formákat, csak a felületeket egy kicsit visszaszorítom…”
Forrás:
Egri Mária – Szabó István: Papi Lajos szobrászművész Szolnok 1983
Kiss Sándorné: Papi Lajos szobrászművész Szolnok 1988
Kalendárium 1992 Körmendi Lajos: nekrológ
Kalendárium 1994: Dr. Sipőcz László: megemlékezés Papi Lajosról
Séták Kisújszálláson ötödik kiadás (alkotásai)
